Egy reformkori bérház története – I. rész
A Király utca ma elsősorban vendéglátóhelyeiről és pezsgő városi életéről ismert, pedig Budapest egyik legfontosabb történeti tengelye. A 19. században ez volt Pest egyik legnépesebb és legforgalmasabb utcája, amelyen keresztül a Városliget felé közlekedett a város népe. „A Király-utca, mely emberektől folytonosan el van özönölve… a kocsik zörgése, a porfelhők, miket a kerekek s a lovak patái vernek fel, s melyek az embert majd megfojtják, szinte elviselhetetlenné teszik itt a járást.” (MTDA.hu) Ebben a környezetben épült fel 1842-ben a Király utca 55. számú lakóház Hild József tervei alapján.
Az épület megrendelője Polczer Leó Antal volt. A korabeli tervrajzok fennmaradtak, így pontosan tudható, hogyan képzelte el Hild a házat. Az eredeti épület még csak az utcai háromtraktusos főszárnyból és a telek egyik oldalán végigfutó egytraktusos udvari szárnyból állt. A telek 1846-os bővítése után az épületet továbbépítették, ekkor alakult ki a hátsó szárny, és a ma is fennálló U alakú beépítés.
Bár a ház nem tartozik Hild József legismertebb alkotásai közé, értékét éppen tipikussága adja. Nem palota, nem reprezentatív középület, hanem egy reformkori pesti bérház, amely kivételes hitelességgel őrizte meg a klasszicizmus hétköznapi városi építészetének világát.
Az 1950-es évek végére azonban az épület állapota már komoly aggodalmakat okozott: a második világháborúban belövés érte, megsérült a lépcsőház és több födémszakasz is. Az államosítást követően a karbantartások elmaradtak, a ház műszaki állapota fokozatosan romlott. A hatvanas években olyan szakvélemények is készültek, amelyek gazdaságtalannak tartották a teljes helyreállítást, és felmerült a műemléki védettség megszüntetésének lehetősége is.
A ház sorsát végül az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium döntötte el. Az Országos Műemléki Felügyelőségnek 1969. november 19-én címzett levélben amellett érveltek, hogy a Király utca klasszicista és romantikus házsorának megőrzése városképi érdek. Kiemelték, hogy a Király utca (akkori Majakovszkij utca) 55. és a szomszédos, szintén védett épületek együtt őrzik a reformkori Pest fontos utcaképét: „A Budapest VII. Majakovszkij u. 55. sz. műemlék jellegű épület műemlékjegyzékből való törlésével városrendezési szempontból nem értek egyet. Évek óta elfogadott elv, hogy a Majakovszkij utca klasszicista és romantikus épületeit lehetőség szerint fenn kell tartani, mert – ha nem is teljesen összefüggően – értékes tanúságai a város XIX. századi fejlődésének és egyik fontos útvonala egykori képének.” A levél külön hangsúlyozza, hogy a ház eredeti architektúrája szinte teljes egészében fennmaradt: a kapualj, a lépcsőház, az udvari homlokzatok, a korlátok, a nyílászárók és a belső térszerkezet mind jelentős történeti értéket képviselnek. Az akkori szakvélemény szerint az épület lebontása nemcsak építészeti veszteséget jelentett volna, hanem a Király utca történeti karakterét is visszafordíthatatlanul károsította volna.
Érdemes felidézni, hogy Hild eredeti terve szerint a földszinti utcai helyiség eleve üzletként épült meg. A kapualjtól balra egy nagy belmagasságú, középpillérrel négy részre osztott, keresztboltozatos kereskedelmi tér helyezkedett el. Ez a reprezentatív üzlethelyiség jól mutatja, hogy a Király utca már a reformkorban is kereskedelmi főútvonalnak számított. A 19. század végén itt működött Bülch Ágoston fényképész műterme, később cipőüzlet és különféle kereskedelmi vállalkozások kaptak helyet az épületben. A helyiség különlegessége, hogy a klasszicista téralakítás legfontosabb elemei ma is eredeti formában fennmaradtak, jelenleg egy étterem belső tereként.
A cikksorozat ötletét a jelenleg önkormányzati tulajdonban lévő lakóépület felújításának megkezdése adta. A feldolgozás alapjául Dr. Janotti Judit örökségvédelmi szakvéleménye, valamint Nagy Iván DLA és Ungerhofer Dániel kiviteli tervdokumentációja szolgált.